Download A hobbit PDF

TitleA hobbit
File Size3.4 MB
Total Pages260
Document Text Contents
Page 2

J.R.R. Tolkien

A hobbit
Vagy: Oda-Vissza

1937

Page 130

száguldó szarvas alakja. A törpök közé rontott, feldöntötte őket, majd
ugráshoz készülődve megtorpant. Egyetlen hatalmas szökkenéssel átvetette
magát a vízen. Mégsem ért biztonságban partot. Thorin egyedüliként az egy-
ensúlyát és a lélekjelenlétét is megőrizte. Amint kiszállt a csónakból, rögtön
felajzotta íját, és vesszőt illesztett rá, hátha ott rejtőzik valahol a csónak őre.
Most villámgyorsan és biztos szemmel a szökkenő szarvas után röpítette
nyílvesszejét. Az állat elterült a túlparton. Elnyelték az árnyak, de a patadobaj
mindenesetre ritkult, aztán abbamaradt.

Mielőtt még örömujjongásban törhettek volna ki a jó lövés láttán, Bilbó
rettenetes jajkiáltása kiverte a fejükből a szarvaspecsenyével kapcsolatos
ábrándokat. – Bombur beleesett a vízbe! Bombur fuldoklik! – kiabálta, így is
volt. Bombur még csak a fél lábát tette ki a földre, amikor a szarvas feléje
rontott, és átugrotta. Megbotlott, elrúgta a csónakot a parttól, aztán vissza-
pottyant a fekete vízbe, keze lecsúszott a nyálkás gyökerekről, a csónak pedig
lassan pörögve tovatűnt.

Még látták a csuklyáját a víz fölött, amikor odarohantak a partra. Gyorsan
bedobtak neki egy horogkötelet. Elkapta, és a többiek kihúzták a szárazra.
Tetőtől talpig átázott persze, de nem is ez volt a legnagyobb baj. Amikor a
parton lefektették, már mélyen aludt, olyan erősen szorongatva a kötelet,
hogy ki se tudták venni a kezéből; és csinálhattak bármit, ő csak aludt tovább.

Álltak fölötte, átkozva balszerencséjüket, Bombur ügyetlenségét, ja-
jveszékelve a csónak elvesztése miatt, mert így nem tudnak visszamenni,
hogy megkeressék a szarvast, amikor hirtelen távoli kürtszót és csaholást hal-
lottak az erdőből. Elhallgattak, és ültükben úgy tűnt nekik, valami nagy
hajtóvadászat lármáját hallják az ösvénytől északra, habár látni nem láttak
semmit.

Sokáig ültek, moccanni se mertek. Bombur pufók arca mosolygott
álmában, mint aki fütyül mindenre, ami a többieket aggasztja. Előttük az ös-
vényen hirtelen felbukkant egy suta és néhány szarvasborjú, éppolyan hófe-
hérek, amilyen fekete az iménti szarvas volt. Világítottak az árnyékok közt.
Mielőtt Thorin megmukkanhatott volna, három törp felugrott, és
nyílvesszőket röpített el. Egy se talált célba. A szarvasok megpördültek, és

130/260

Page 131

éppen olyan hangtalanul tűntek el a fák közt, ahogy előbukkantak, s a törpök
hiába lövöldöztek utánuk.

- Állj! Állj! – harsogta Thorin, de már késő volt, az izgatott törpök az
utolsó nyílvesszőjüket is ellőtték, s azzal a Beorntól kapott íjak hasznavehete-
tlenné váltak.

Csüggedt társaság képét nyújtották aznap este, és a csüggedés csak egyre
inkább elhatalmasodott rajtuk a következő napokban. Átkeltek az elvarázsolt
vízen, de az ösvény csak tekergett tovább, és az erdőn sem láttak semmi
változást. Pedig ha többet tudnak róla, és elgondolkodnak a vadászaton meg a
fehér szarvasok felbukkanásán, megsejthették volna, hogy végre közelednek
az erdő keleti széléhez, s ha nem veszítik el a bátorságot és a reményt, nem-
sokára ritkábban növő fák közé érnek, olyan helyekre, ahová újból besüt a
nap.

De ők nem tudták ezt, és Bombur nehéz testét is cipelniük kellett,
négyesével váltva egymást, miközben a többiek átvették az ő málhájukat is.
Ha a málha az utóbbi napokban nem vesztett volna jelentősen a súlyából, a
feladat megoldhatatlan lett volna; de az álmában édesen mosolygó Bombur
még élelemmel tömött csomagokért se lett volna jó csere. Pár nap múlva jó-
formán semmi enni- és innivalójuk nem maradt. Semmi ehetőt nem láttak az
erdőben, csak gombákat és fakó levelű, rossz szagú növényeket.

Az elvarázsolt pataktól négynapi járóföldre egy olyan részhez értek, ahol
többnyire bükkök nőttek. Eleinte megörültek a változásnak, mert itt nem volt
aljnövényzet, és az árnyékok se voltak olyan mélyek. Zöldes fény derengett
körülöttük, s itt-ott mindkétfelől elláttak bizonyos távolságra. De a zöldes
fény csupa végtelen fasorokat mutatott nekik: az egyenes derekú, szürke törz-
sek mint megannyi oszlop valami roppant, szürkületi csarnokban. Moccant a
levegő, szél is neszezett, de szomorú volt a hangja. Zörögve hullott le pár
falevél, emlékeztetve őket, hogy odakinn közeledik az ősz. Talpuk alatt
számtalan elmúlt ősz száraz levelei zörögtek, amelyek az erdő mélyvörös
szőnyegéről sodródtak ki ide az ösvény két partján át.

Bombur egyre csak aludt, és a társaság már nagyon kimerült. Néha ny-
ugtalanító nevetést hallottak. Időnként valami dalolásfélét is a távolból. A
nevetés kellemes hangoké volt, nem koboldoké, az ének pedig gyönyörű, de

131/260

Page 260

@Created by PDF to ePub

Similer Documents