Download P G Wodehouse - Öröm az ürömben PDF

TitleP G Wodehouse - Öröm az ürömben
File Size1.1 MB
Total Pages312
Table of Contents
                            1. FEJEZET
2. FEJEZET
3. FEJEZET
4. FEJEZET
5. FEJEZET
6. FEJEZET
7. FEJEZET
8. FEJEZET
9. FEJEZET
10. FEJEZET
11. FEJEZET
12. FEJEZET
13. FEJEZET
14. FEJEZET
15. FEJEZET
16. FEJEZET
17. FEJEZET
18. FEJEZET
19. FEJEZET
20. FEJEZET
21. FEJEZET
22. FEJEZET
23. FEJEZET
24. FEJEZET
                        
Document Text Contents
Page 2

P. G. Wodehouse

ÖRÖM
AZ ÜRÖMBEN

GEOPEN KÖNYVKIADÓ
Budapest 2004

TARTALOM

2

Page 156

- Nem is író?
- De olyasmi.
- Nem nagymenő?
- Nem. Nem nagymenő.
Mr. Llewellyn a csengőre vetődött, és rányomta hüvelykujját.
- Uram? - lépett be Albert Peasemarch.
- Hozza ide Mr. Tennysont.
- Mr. Tennyson már jelen van - észrevételezte Albert Peasemarch elnéző

mosollyal.
- Mr. Ambrose Tennysont.
- Vagy úgy, Mr. Ambrose Tennysont? Ó, hogyne, uram. Bocsánat,

uram. Igenis, uram. Meglesz, uram - mondta Albert Peasemarch.
Az az Ambrose Tennyson, aki néhány perc múlva belépett a kabinba,

teljesen más ember volt, mint az a morózus nőgyűlölő, akinek kedélye és
viselkedése az utóbbi két nap során a depresszió hullámát indította el az

utasainak körében. Tegnap még ebéd előtt heves kibékülési jelenet
zajlott le közte és Lotus Blossom között a csónakfedélzeten, és ez
maradéktalanul helyreállította szokásos vidámságát, derűjét. Úgy jött be,
mint egy egyszemélyes vigalmi menet valamely régimódi operaelőadáson,
mosolyt és jóindulatot sugárzott mindenfelé.

Valójában természetesen nem létezik ilyen szabály, és a műsorváltozás
joga is fenn van tartva, de a természet, amikor fiatal angol írókról
gondoskodik a világ számára, előszeretettel osztja őket két, jól elkülöníthető
csoportba: a koktélos-cinikus, illetve a sörös-kedélyes kategóriába. Reggie
bátyja, Ambrose az utóbbi osztályba tartozott. Nagy termetű, izmos ember
volt, tekintete eleven, álla szögletes, arcszíne egészséges, a keze akkora,
mint egy-egy sonka; ha szabadságot vett ki, a Pireneusokba utazott hegyet
mászni, sőt hegymászás közben képes volt dalolni is.

Most is úgy festett, mint aki a legcsekélyebb bátorításra képes dalra
fakadni; Mabel Spence-t, amikor meglátta, elfogta a bűntudat. Bánta már,
hogy ösztönös őszinteségi rohamában rányitotta sógora szemét a Tennyson-
helyzet tényeire.

156

Page 312

Tartalom

1. FEJEZET
2. FEJEZET
3. FEJEZET
4. FEJEZET
5. FEJEZET
6. FEJEZET
7. FEJEZET
8. FEJEZET
9. FEJEZET
10. FEJEZET
11. FEJEZET
12. FEJEZET
13. FEJEZET
14. FEJEZET
15. FEJEZET
16. FEJEZET
17. FEJEZET
18. FEJEZET
19. FEJEZET
20. FEJEZET
21. FEJEZET
22. FEJEZET
23. FEJEZET
24. FEJEZET

312

Similer Documents